Mindjárt az első bejegyzés a blog címadó ételéről fog szólni. A dödölle (ezen a néven) a Dunántúlon ismeretes nehéz burgonyás, lisztes, hagymás, zsíros, ám olcsó, laktató étel. Megfogadtam, hogy nem fogok a „mindenki hallott már az Éliás Tóbiás egy tál dödölle* kezdetű gyerekdalról” közhellyel kezdeni, de muszáj vagyok, mivel aki nem ismeri ezt az ételt, az csak innen hallhatott róla. Vagy még innen sem. Pedig higgyetek nekem, a magyar konyha, ezen belül is a nyugat-Dunántúl egyik leg ízletesebb eledeléről van szó, amit méltatlanul elhanyagolnak az egészséges táplálkozástól, reformkonyhától, olasz konyhától, kézműves nyalánkságoktól, junkfoodtól, mimindentől megrészegült szakácsok, és/vagy fogyasztók. Tény, hogy nem épp egészséges. Ami azt illeti, egy kalóriabomba, amitől az ország Norbija minden bizonnyal sikítva esne össze, de még Réka asszony varrott mosolya is lebiggyedne. Nem is kell minden nap pukkadásig enni magad belőle. Hú pedig de jó is volna. Utána viszont annyi energiád lesz, hogy képes lennél az ország domboldalát is lekaszálni, aztán még át is fejtenéd a bort, meg a szőlőt is megkapálnád. A mai ember (mint én) szimplán a bűnös élvezetekért fogyasztja.

Szigorú értelembe véve köretről beszélünk, de tejföllel, esetleg pörccel, kecskesajttal önmagában is remek fogás. A leginkább pörköltekhez ajánlott. Vaddisznó-, marha-, őz-, gombapörkölt mellé fejedelmien passzol. Sokszor olvasom, hogy "ez az igazi dödölle recept" meg "így készül a hagyományos dödölle", lópikulát. Tipikusan olyan étel, amit minden háznál máshogy készítenek, szóval nincs egységes recept. Apám ágán zalai vér is van bennem, így én a zalait, azon belül is az apám szája íze szerint készült dödölle receptet fogom nektek prezentálni, amit tőle tanultam. Így ismerem, így szoktam meg, így szeretem.

Hozzávalók 4 személyre:

-4 közepes fej burgonya

-liszt (pontos mennyiség nem létezik, mese nincs, ezt márpedig csak érzésre lehet)

-2 közepes fej vöröshagyma

-sertészsír

-só

-víz

Elkészítés:

A burgonyát meghámozzuk, feldaraboljuk kockára, vagy negyedekbe, vagy nyolcadokba, teljesen mindegy. Sós vízben feltesszük főni, a víz épp, hogy lepje el. Amíg fő, meghámozzuk, és felkockázzuk a hagymát, mintha pörkölthöz vágnánk, majd zsírban üvegesre pároljuk, félretesszük. Ha megfőtt a burgonya (nem baj, ha szétfő), akkor takarékra vesszük, és a vízben krumplinyomóval pépesre törjük. Jól olvastad, NEM szűrjük le, NEM öntjük le róla a vizet. Lusta házi asszonyok, házi urak turmixgéppel is pépesíthetik.

A következő folyamat alatt a massza maradjon a lángon, ennek mondjuk nem tudom, mi a célja, de úgy kell csinálni. Most jön a neheze: beleszórunk egy jó marék lisztet, és egy erős (!) fakanállal elkeverjük benne. Ezzel még nincs kész, fokozatosan termeljük bele a marék liszteket, majd elkeverjük. Izommunka a javából, szóval lányok, szóljatok egy férfinek  Gyöngyöző homlokkal még mindig pakoljuk bele a lisztet egész addig, amíg egy erős, nagyon ragadós, nyúlós masszát nem kapunk. Amikor már leszakad a kezünk, és úgy érezzük, hogy most már biztos jó…..na akkor bizony teszünk bele még egy marék lisztet és elkeverjük. Ez nem vicc, dödöllében nem ismerek tréfát.

Meg lehet kóstolni, én rendszerint, ilyenkor sózom. Akkor jó, ha nehezen tudod lenyelni, drága zalai nagymamám szavaival: „Fiam, akkó’ jó, amikó’ nyekkencs”. Ha nem „nyekkencs” akkor még egy marék lisztet bele, ne sajnáld (mondtam, hogy nehéz étel).

Ha kész, hevítünk egy serpenyőt, amiben nem ég le semmi. Az előre elkészített hagymás zsírba mártogatott 2 kanállal helyes kis falatkákat formázunk, és beleszaggatjuk a serpenyőbe, és gyönyörűen megpirítjuk. Az se baj, ha hagyma is hullik közé, sőt. Ilyenkor tesz jó szolgálatot a sok liszt, mert ha nem tettünk bele eleget, akkor a pirult részek bizony leválnak a gombócainkról forgatáskor. Ezzel kész a dödi. A konyhát belepi a pirított burgonya és hagyma illata….NYÁÁÁHÁHÁÁÁ

Tálalási javaslat:

-Magában tejföllel, meghintve a zsíros hagymával, vagy

-hagyma nélkül, mellészedve a pörköltet, vagy

-ahogyan én eszem, pörkölttel és hagymával, tejföl nélkül. Így mondjuk hajnalban is zsírt böffentesz fel, de legalább elégedetten gondolsz vissza a lakomára, hogy de jó is volt. Dödi az arcban, boldogság van.

Vigyázz mennyit szedsz, mert nagyon laktató, 4-5 gombóctól már fejre állsz, mint pesti rokon a házipálesztől. Viszont úgy lehet enni, mint Bendegúz „a legnagyobb isten áládását” a kukoricagombócot….fulladozva :D

Jó kaszálást!

Mindenkinek ajánlom figyelmébe az éves nagykanizsai dödölle fesztivált: http://www.kanizsafest.hu/dodolle.html

*Az általános iskolai ének tanáromnak üzenem: nem dödöle, hanem dödölle!